Területe: 3000 ha

Klima

A hatalmas vízfelületnek köszönhetően, csakúgy, mint a többi Balaton közeli borvidéken egyedi mikroklíma alakult ki. A kiegyenlített éghajlatot nem túl forró nyár, havas enyhe tél jellemzi.

Talaj

Az ültetvények talaja általában löszös alapkőzetre ült barna erdőtalajok, illetve kisebb százalékban homoktalaj.

Szőlőfajták

Illatanyagban és zamatban gazdag fehérbort és pezsgő-alapbort adó fajtákat találunk itt: Olaszrizling, Chardonnay, Királyleányka, Zöld Veltelini, Rajnai rizling, Ottonel muskotály, Sauvignon, Tramini. A vidék alkalmas vörösbort adó fajták termesztésére is: Merlot, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon.

Történelem

A vízpart mellé már korán letelepedtek a hajdan élt emberek, valószínűleg a kelták és a rómaiak is virágzó szőlőültetvényeket ápoltak itt. Egy időben, borainak köszönhetően hazánk leggazdagabb vármegyéihez tartozott e vidék. A 19. században a filoxéra-vész itt is megtépázta az ültetvényeket. Majd a folyamatos kísérletezés, telepítés, s nemkülönben a Balatonboglári Állami Gazdaság 1950-es évekbeli megalakítása, az 1960-as évektől ismét elindította a fejlődés útján a borvidéket. A szövetkezetnek köszönheti a vidék a korszerű termesztési technikákat és fajtaszerkezeteket, valamint élenjárt a szőlőoltvány-előállításban és a csemegeszőlők elterjesztésében. A 70-es években aztán váltásra kényszerültek, mert a csemegeszőlők iránt megcsappant a kereslet. Fokozatosan a minőségi borszőlők felé fordult a Gazdaság. Az 1990-es évek elején a szaporítóanyag-termesztő üzemrészt is felszámolták, a kereskedelmi lehetőségek beszűkülése miatt. A Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát legnagyobb része megszűnt, de borászatának pezsgőit mai napig a hazai legjobbként ismerjük. A Dél-Balatoni régió a Kombinátnak köszönheti a szőlőtermelés és borászat fellendülését, s a magántermelők összefogásában is vezető szerepet vállalt, így a térség 1982-ben borvidéki rangra emelkedhetett. Mai nevét 2000-ben kapta.